Olajfa - Az örök élet fája: Ültetés, gondozás és a termés titkai
Hol volt, hol nem volt, túl a mediterrán dombokon és a napsütötte kerteken, élt egyszer egy fa, amely bölcsességével és kitartásával minden más növényt túlélt. Ezt a fát olajfának hívták, és legendák születtek róla. Úgy tartják, hogy aki jól bánik vele, annak a kertje soha nem marad termés nélkül. Ha szeretnéd, hogy a te kerted is a mediterrán nyugalom szigete legyen, hallgasd meg az olajfa meséjét!
Egyszer egy kíváncsi kertész felkereste az olajfát, és így szólt hozzá: "Ó bölcs fa, hogyan lehetnél te is az én kertem éke?"
Az olajfa megcsóválta ezüstös leveleit, majd halkan így felelt: "Először is olyan földet készíts nekem, amely szabadon engedi a gyökereimet vándorolni. Kavicsos, homokos talajban szeretek élni, ahol a víz nem reked meg hosszasan. Ha a földed túl agyagos, hát lazítsd fel, hogy szabadon lélegezhessek."
A kertész bólintott, majd megkérdezte: "És hol szeretsz lenni a legjobban?"
Az olajfa elmosolyodott, és levelei megcsillantak a napfényben. "Ahol a nap reggeltől estig rám nevet. Ha napon állhatok, boldog leszek, és sok termést adok neked."
"És a víz?" – faggatózott tovább a kertész.
"Ne adj sokat egyszerre!" – figyelmeztette az olajfa. "Elég, ha nyáron hetente egyszer-kétszer megöntözöl, de ne hagyd, hogy vízben álljak. Szívós vagyok, bírom a szárazságot, de ha néha megitatod a gyökereimet, hálás leszek."
"Mivel etesselek, hogy sok bogyót hozz?" – érdeklődött a kertész.
"Ha tavasszal és nyáron havonta megkínálsz egy kis káliummal és foszforral, akkor erős leszek, és bőven megajándékozlak majd terméssel. Minél jobb a föld, amit adsz nekem, annál zamatosabb bogyókkal hálálom meg."
"És a metszés?" – kérdezte végül a kertész.
"Ó, a metszés!" – sóhajtott az olajfa. "Néha bizony szükségem van rá. Tél végén vagy kora tavasszal vágd le az elöregedett, beteg ágakat, hogy az újak erőre kapjanak. Így leszek igazán szép és termékeny."
A kertész mindent megfogadott, és az olajfa idővel szépen növekedett. Évek múltán, amikor a bogyók végre beértek, az olajfa így szólt: "Most már tudod a titkomat. Vigyázz rám, és én örökzöld leveleimmel mindig díszíteni fogom a kertedet. Talán egyszer még a te fádról szedett bogyókból készül a legfinomabb olívaolaj is."
Azóta a kertész boldogan meséli az olajfa történetét mindenkinek, aki csak hallani szeretné.
Mit gondolsz?
Belevágsz az olajfával kötött barátságba?
